Szemléletem

A hellingeri családállítás világába a keleti filozófián, jógán, némi ezotérián és a természetes gyógymódokon keresztül vezetetett az utam. A két világban közös volt a rendszerszemlélet, nevezetesen, hogy senki nem értelmezhető a kapcsolódásai, csoportjai és környezete nélkül. Ez a gondolat végül minden képzésemben visszaköszönt. Ez a megközelítés nem csak azt határozza meg, ahogyan dolgozom, de azt is, ahogyan élek, ahogyan a világról és magamról gondolkozom.

Nagyon fontosnak tartom a kapcsolatainkat. Azokban sérülünk, ott sebződünk meg. A kapcsolatainkban elérhető figyelem, szeretet és együttérzés hiánya az, ami valójában traumatizál minket. Ez az, amitől elszigeteltnek, magányosnak érezzük magunkat, ennek szól minden dühünk és ide kapcsolódik minden bűntudatunk és szégyenünk is. Pont ezért vallom, hogy kapcsolatokban gyógyulhatunk meg. Kapcsolódások szükségesek az életünkben, ahol teret kaphatnak a fájdalmaink, ahol ránézhetünk a nehézségeinkre, ahol nincs jelen az ítélkezés és a minősítés, ahol szeretet és elfogadás vesz körül minket. Én ezt a minőségű kapcsolatot igyekszem adni a klienseimnek. Hiszem, hogy ebben születhet meg a bizalom, ami az érzelmi, gondolati átdolgozás alapja.

A saját utamon kiemelt szerephez jutottak a függőségek és a veszteségek. Voltam érintett és voltam hozzátartozó. Sokat dolgoztam a megfeleléssel, a kontrollal, a tökéletességre való törekvéssel, a bűntudattal, a szégyennel. Sokáig azt gondoltam, hogy mindenből ki lehet gyógyulni, mindent meg lehet oldani és elérni azt az állapotot, ahol olyan, mintha a rossz dolgok meg sem történtek volna. Ahol végül egy bölcs és sérthetelen ember válhat belőlem.

Ma már nem gondolom, hogy a gyógyulási folyamataink olyanok, mint a konzol játékok, amelyeket végigjátszva a történeteink legyőzhetetlen királyai lehetünk. Ma már tudom, hogy a történeteim mindig velem lesznek és ez így van jól. Én döntöm el, mivé alakítom önmagamat és nekem is kell a felelősséget vállalni érte, akár tudok róla, akár nem. Én azt vallom, hogy a gyógyulási folyamataim lehetőséget adnak számomra a teljességem, a valódi szabadságom és az engem körülvevő szeretet megélésére, ami egy élethosszig tartó tanulás, jóllehet mindig más és más szinten zajlik. Hiszek benne, hogy mindnyájunknak adott a lehetősége, hogy saját történeteiben erőforrásokat és értelmet találjon. Abban is hiszek, hogy ezeket sosem egyedül találjuk meg.

Személyesen nagyon sokat köszönhetek Kövesdi Krisztina, Barna Emília, Bert Hellinger, Viktor E. Frankl, dr. Edith Eva Eger, Barna Gábor, Kovács Gábor, Mireisz László, Nagy Sándor, Vankó Zsuzsanna és dr. Sárosi Mária munkásságának.